2. fejezet

Egy hét telt el azóta, hogy Sasuke visszatért. Eleinte Tsunade nem akarta ezt engedélyezni, később azonban megengedte a fiú visszatérését, hogyha börtönbe vonul. Végül azonban, hála Naruto végelláthatatlan üvöltözésének, arra a megoldásra jutottak, hogy miután kihallgatták, a fiú éjjel-nappal megfigyelés alatt lesz. Sasuke ezt elfogadta, sőt a vallatáson még Orochimaru rejtekhelyét is elárulta.

- Naruto! – szólalt meg Tsunade. – Ugye megérted, hogyha Sasuke elárul minket, téged fogunk hibáztatni. Személyesen öllek meg, ha ez megtörténik! – Szavainak ökle felmutatásával adott nagyobb hangsúlyt.

- Igen… értettem, Tsunade no baa-chan… - És ezzel meg is szűnt minden probléma, ami meg is rémítette Sasukét.

A fiú igazán csak visszaérkezésekor jött rá, mennyire is hiányzott neki a kicsi és jelentéktelen falucska. Mikor meglátta a Hokage emlékművet, szíve hatalmasat dobbant.

Aznap edzést tartottak, s mivel nem volt idő az egyeztetésre, Yamato, Kakashi és négy tanítványuk közösen edzettek. A légkör igen feszült volt, mivel elég nyilvánvaló volt, hogy Sasuke és Sai nem túlságosan kedvelik egymást, ugyanis egész reggel fenyegetően méregették a másikat.

- Jól van, akkor alkossunk párokat – mondta Kakashi kissé idegesen. – Sasuke és Sakura, ti itt fogtok edzeni, míg Naruto és Sai, ti pedig kissé távolabb. – Ezzel mindenki egyetértett, s a két fiú elsétált.

Út közben Sai Narutohoz fordult. – Na, boldog vagy, hogy a kis barátod visszatért a csapatba?

- Persze, már hiányzott. Oh, itt is vagyunk.

A két fiú kiválasztott egy helyet, ahol nem túl sok fa volt. Az ég felettük közben beborult, jelezve, hogy éjszaka jó eséllyel fog esni. Naruto a szokásos kage-bunshinjával kezdett, de Sai hárította az összes támadást, s, mikor megtalálta az igazit, kirúgta Naruto lábait, amitől a fiú elesett. Mikor Naruto magához tért a döbbenettől, felnézve azt tapasztalta, hogy Sai rajta fekszik, s csuklóit a földhöz szorítja a feje mellett.

- M-mi a francot csinálsz? Szállj le rólam, te perverz! – kiabált rá Naruto szokásához híven, azonban nem vette észre, hogy Sai most komolyan néz le rá.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg a fekete hajú fiú.

- Mit akarsz?

- Miért jött vissza az a szemét?

- Mi? – Naruto meglepődött a kérdésen. – Sasuke?

- Igen. Szerintem jobb lett volna, ha azzal az ijesztő alakkal marad.

- Fogd be! Ne kezdd ezt!

- Pff. Mint mindig, most is ideges leszel már akkor, mikor elkezdek róla beszélni. Ennyire vonzódsz hozzá?

- Mi van? Megőrültél? Egyáltalán nem vonzódom Sasukához, te barom!

- Oh, tényleg? Akkor nem bánod, ha kihasználom ezt a helyzetet, ami a pozíciónkból adódott… - A belső érzékelő megszólalt Narutoban. Ez egyáltalán nem hangzott jól; mindenhogy hangzott, csak jól nem.

- Én… én, miért mondasz mindig ilyeneket? Nem állnál fel, inkább?

- Nem akarok. Szívesebben maradok itt veled, távol Sasukétól. Komolyan, folyton azt hallom, hogy Sasuke, Sasuke, Sasuke…

- Oooké, megbeszéljük majd, de kérlek, engedj el! – Naruto egyre pirosabb színt öltött, mivel Sai arca nagyon közel volt hozzá.

- Na? Mi az? Félsz, hogy valami „furcsát” teszek? Ha! Talán a pirulásodat csábításnak veszem. – Ajkai csak pár centire voltak Narutoétól, mikor zajokat hallottak a fák közül. A szőke hajú fiú arra fordította fejét, s úgy pillanatok alatt úgy érezte, mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Sasuke állt ott, aki mindennek tűnt, csak boldognak nem; főleg, hogy a sharinganja aktiválva volt. Naruto előnyére használta Sai meglepetését, s lelökte magáról a fiút.

- Olyan idióta vagy, Sai! – mondta, s elszaladt. Sasuke azonban a másik fiút nézte, aki felállt, s elindult az irányába. Mikor elsétált mellette, még odasúgta neki: - Úgy tűnik, három év mégis hosszú idő…

Az edzés lassan véget ért, s mindenki búcsút intett. Naruto egész végig igyekezett elkerülni, hogy Sai közelében legyen… vagy egyáltalán, hogy rá nézzen. Ezért is gyorsan összeszedte a dolgait, s készült elmenni, mikor Sasuke megállította.

- Hey, usuratonkachi, akarsz enni valamit? – kérdezte.

- Eh?

- Enni, baka, enni. Ha szeretnéd, meghívlak arra a helyre, amit annyira szeretsz.

- Persze!

Esett az eső, miközben Sasuke és Naruto Ichirakunál ettek. Mindketten hallgattak; Naruto még mindig zavarban volt, amiatt, ami reggel történt, Sasuke pedig nagyon rossz hangulatban volt. „Miért néz úgy?” Kérdezte magában Naruto.

- Hé, Naruto, mennünk kéne, mielőtt jobban szakadni kezdene.

- Ah, persze… - Mindketten felálltak, s elindultak.

Út közben Sasuke hangulata valamelyest jobb lett, sőt még meg is jegyezte, milyen rossz az idő. Naruto erre döbbenten meredt rá.

- Mi az, baka?

- Semmi, csak furcsa, hogy beszélgetést kezdeményezel.

- Oh, igen? Nos, nekem inkább könnyebb véget vetnem egynek. – S azzal Sasuke visszatért a szokásos állapotába.

- Ne már, Sasuke! Téged aztán könnyű kiakasztani… csak meglepődtem. Azt hiszem, hiányzott a hangod az elmúlt években. – A fekete hajú fiú elpirulva pillantott rá, mire Naruto rájött, mit is mondott. – Nem! Úgy értem… tudod…

- Semmi gond, dobe. Nekem is hiányzott az a hangos hangod. – Ezúttal Naruton volt a sor, hogy elpiruljon. A földet kezdte pásztázni, ugyanis fogalma sem volt arról, mit válaszoljon. – Mi az? Csak nem elvörösödtél? – vigyorgott Sasuke.

- Egyáltalán nem, teme! Különben is, van valami, amit meg akartam kérdezni már egy ideje.

- Mit?

- Miért jöttél vissza?

- Miért érdekel?

- Eh? – Ez a válasz meglepte Narutot. – Mert… nos, nem normális tőlem, hogy tudni akarom?

- Nem értem, miért. Nem tartozik rád – válaszolta Sasuke hűvösen, minek után egyikük sem szólalt meg. A csendet egy mennydörgés szakította meg. Ez idő alatt Naruto haragja a tetőfokára hágott.

- Miért vagy mindig ilyen? Mindent megteszek, hogy felépítsük a barátságunkat, de, ha nem segítesz…

- Miért van szükséged az ÉN barátságomra, mikor ott van neked az a mosolygó idióta?

- Mi? Úgy érted, Sai? – Sasuke félrepillantott.

- Felejtsd el… - mondta, Narutonak azonban más tervei voltak.

- Nem értelek. Miért viselkedsz így? Miért érdekel egyáltalán?

- Nem érdekel! Azt csinálsz vele, amit akarsz! Nem bánom. Ha azt akarod, hogy megcsókoljon, boldogan éljenzem a szerelmed.

- Mi a bajod Saijal? – kérdezte Naruto már-már kiabálva. Sasuke hangja is hangosabb lett.

- Mert nem tetszik, hogy lecseréltél rá! – Naruto megdöbbent. – Lecseréltetek. Úgy értem, mindannyian…

- Sasu-

- Ne! Hagyd abba! Nem akarok hallani semmit, idegesít a hangod!

„Jól van, ebből elegem van” gondolta Naruto, s megfordult, hogy elfusson. Sasuke azonban elkapta a karjánál fogva.

- Ne, várj. Nem úgy értettem.

- Akkor hogy, Sasuke? Egyáltalán nem értelek, ahogy három évvel ezelőtt sem tettem. Gyűlölöm ezt! Engedj el! – Megpróbálta megütni, azonban az Uchiha kivédte, amivel csak tovább dühítette Narutot, aki ismét próbálkozott, s ismét meg lett állítva Sasuke tenyerének köszönhetően. Mindketten teljesen átáztak már, Naruto haja az arcához tapadt, amely teljesen ki volt pirulva. Sasuke megragadta a kabátjánál fogva, s berángatta a sikátorba, ahol is a falnak szögezte a fiút.

- Tudni akarod, miért jöttem vissza? Miattad! – Aztán megcsókolta Narutot teljes erejéből. A fiú szemei elkerekedtek, mielőtt teste megadta volna magát a csóknak. Végre átérezte, mennyire is vágyott a másik fiúra, mely érzelmek megrémítették őt, viszont esély se volt arra, hogy megszakítsa a csókot. Az eső továbbra is szakadt, elnyelve Naruto nyögéseit. Sasuke kezei végigsiklottak a hátán, míg ő egyre közelebb húzta az Uchiha fejét.

Végül a légszomj győzött, s elváltak egymástól. Sasuke vigyorgott.

- Tetszett, usuratonkachi? – Naruto csak makogott, így a fekete hajú fiú ismét megcsókolta, miközben arra gondolt, Naruto túl gyönyörű az esőben. – Nem lenne jobb felmenni hozzád?

- De, igen – válaszolta Naruto.